Acting versus enacting - színház versus rítus (Dick Higgins nyomán)

A törzsi rituálékban a sámán előadása során a nézők, akik egyben résztvevők ők is, katarzist és felszabadulást éltek át, megpillantották a valót, együtt részesültek valami magasabbrendű látványában, és így egyre összetartóbb közösséggé formálódtak. Azt írom, előadás - acting, pedig végrehajtást - enacting kellene. A sámán, ahogy később a vallási indíttatású performerek (pl. Szent Ferenc vagy a flagellánsok, vö. Klaniczay Gábor: "Elgyötört test és megtépett ruha. Két kultúrtörténeti adalék a performance gyökereihez".), nem színészek voltak, nem játszottak: a valóságba belenyúlva formáltak azt, az igazságot keresve, vagy megidézve a természetfelettit. Ahogy az ősember a barlangrajzaival, vagy Andrej Rubljov az ikonjaival.

Aztán a reneszánsz korában a művész (aki már így is nevezte magát, nem sámánnak vagy szerzetesnek) kisorolt az életből, és a múzeumokba szorult vissza. Az alkotás egy másik világba vezet, melyet bármikor el lehet tüntetni, anélkül, hogy a valóságban bármi lényeges történne.

Az acting visszafogott katarzisa a színházban él tovább, míg az enacting közösségformáló ereje a politikusokra és a performer-művészekre marad. Megbocsájtanak és elszenvednek; utóbbiak gyakran provokálnak is.

Mind a művészeti, mind a társadalmi performanszban (ez a politikusoké) találunk acting (tehát színházi) és enacting (tehát rituális) elemeket. De Erről majd legközelebb.

Marina Abramovic: Lips of Thomas

Photo by Caroline Barberis

Willy Brandt térdreesik

Performansz - Teatralitás és agonalitás a filozófiai diskurzusban: Performerek és Informerek

Hát ez a nap is elérkezett, el kell kezdenem a szakdolgozatot. A téma: művészeti és társadalmi performansz összehasonlítása: hol húzódik az a határ, melynek az egyik oldalán "már" művészetről, a másikon "csak" politikáról beszélünk? Lássuk.

Az egész performansz-téma Pálfalusi Zsolt azonos című ELTE BTK-s óráján tetszett meg, a vizsgálódást-jegyzetelést is az ő könyvével kezdem:

 (Kijárat Kiadó, 2009)

"Egy este volt. Leültettem körbe a gyerekeket, hozattam magamnak egy pohár vizet, majd egy lapra ráírtam nagy betűkkel: "ÉLETEM". Miszlikbe aprítottam a papírt, és bő vízzel megettem... ez volt életem első "performansza"... az élet szimbolikus elfogyasztása."

Oké, ez performansz, előadás, akció, happening, meghökkentő és bátor... de mitől művészet(i)? Talán pont a furcsaságától? És mi van Monával?

p.s.: Pálfalusi Zsolt ebben a félévben is tart egy órát, csütörtökön 6:15-7:45-ig a Kino moziban, melynek látogatása ingyenes. Neo-dada, pop-art, konceptualizmus van a terítéken. Kényelmes fotel és kellemes zene, ráadásul élőben láthatunk performanszot egy újfajta előadói módszer tükrében.

A zenei paletta legszebb színei: