Performansz - Teatralitás és agonalitás a filozófiai diskurzusban: Performerek és Informerek

Hát ez a nap is elérkezett, el kell kezdenem a szakdolgozatot. A téma: művészeti és társadalmi performansz összehasonlítása: hol húzódik az a határ, melynek az egyik oldalán "már" művészetről, a másikon "csak" politikáról beszélünk? Lássuk.

Az egész performansz-téma Pálfalusi Zsolt azonos című ELTE BTK-s óráján tetszett meg, a vizsgálódást-jegyzetelést is az ő könyvével kezdem:

 (Kijárat Kiadó, 2009)

"Egy este volt. Leültettem körbe a gyerekeket, hozattam magamnak egy pohár vizet, majd egy lapra ráírtam nagy betűkkel: "ÉLETEM". Miszlikbe aprítottam a papírt, és bő vízzel megettem... ez volt életem első "performansza"... az élet szimbolikus elfogyasztása."

Oké, ez performansz, előadás, akció, happening, meghökkentő és bátor... de mitől művészet(i)? Talán pont a furcsaságától? És mi van Monával?

p.s.: Pálfalusi Zsolt ebben a félévben is tart egy órát, csütörtökön 6:15-7:45-ig a Kino moziban, melynek látogatása ingyenes. Neo-dada, pop-art, konceptualizmus van a terítéken. Kényelmes fotel és kellemes zene, ráadásul élőben láthatunk performanszot egy újfajta előadói módszer tükrében.

A zenei paletta legszebb színei:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.